|
|
|
|
|
Alpok - Adria (65)
2009 május 8-17 között újabb nemzetközi terepgyakorlaton vettünk részt.
Változatos tájképet és sokszínű kulturális környezetet
ismertünk meg utunk során. Az út mintegy felét Horvátországban töltöttük,
odafele kitérőt tettünk Szlovéniában és Olaszországban is, visszafele megálltunk
Bosznia-Hercegovinában, Szerbiában és Magyarországon.
Szlovénia
Az Alpok DK-i
lábainál fekszik, legmagasabb területe a Júliai-Alpok,
amelynek egy része a Triglav Nemzeti Park
(a Triglav az ország legmagasabb csúcsa, 2864 m). Az Alpok lábainál glaciális
tavak: pl. Bohinji-tó, Bledi-tó. Az előbbi közelében látványos
a Száva-vízesés, az utóbbi partján a
19. sz. óta ismert jelentős üdülőhely Bled,
szigettel a tó közepén, várral az egyik parti sziklán. Közelükben található
fontos üdülőhely Bovec, száz méternél
is magasabb vízeséssel (Boka-vízesés),
vadvizű kanyonokkal (Soča / Isonzo völgye).
Fontos természeti látványosság még a Szlovén-Karszt, a karsztjelenségek névadó hegysége. Európa
legnevezetesebb barlangjai találhatóak itt (©kocjani-barlang,
Postojnai-barlang), látványos búvópatakok, dolinák stb.
A 6. században költöztek szlovének a területre. Történelmének
ezer éve Közép-Európához köti: hamarosan a Frank, majd a Német-római, illetve a
Habsburg birodalom és Osztrák–Magyar Monarchia része lett, egészen 1918-ig. A
huszadik században a terület többnyire Jugoszlávia legfejlettebb része,
függetlenségét 1991-ben kiáltja ki, a volt délszláv államok közül egyedüli,
amelyik az EU és a NATO tagja, sőt a schengeni és az euró övezet része is.
A kis ország lakossága többnyire római katolikus szlovén,
minimális magyar és olasz kisebbséggel.
Velence
(Olaszország)
Az Adria partján levő lagúna közepén fekszik; a lagúna sekély
öböl, melyet a tengertől szigetív választ el.
Velence városát az 5. században
alapították, a 7. században már létrejött a köztársaság. A Velencei Köztársaság
a 11. és a 16. század között élte virágkorát: birtokai voltak folyamatosan az
általunk is beutazott Isztria és Dalmácia, évszázadokon át Peloponészosz,
Kréta, rövid ideig még Ciprus és Konstantinápoly is, a Mediterráneum keleti
részének legfontosabb hatalma volt. Épületei ez időszak tanúi: bizánci,
gótikus, reneszánsz, barokk templomok, paloták; legkorábbiak, legjelentősebben
a még a 9. században épült Szt. Márk-bazilika és Dózsepalota. Hanyatlás után a
köztársaság 1797-ben szűnik meg, rövid francia, majd osztrák uralom után, 1866
óta Olaszország része.
Horvátország
Horvátország domborzatát a Dinári-hegység határozza meg,
osztja három részre: ezek a Dráva és Száva völgyei (Pannon-Horvátország), a
Dinári-hegység és az Adria partvidéke. A tengerpart Európa egyik leglátványosabb,
rendkívül tagolt, sziklás tengerpartja, mediterrán vidék. A Dinári-hegység karsztterület: tavak vízesésekkel (Plitvicei-tavak), poljék, dolinák,
szurdokok búvópatakokkal (pl. Fojba-szurdok)
stb.
A terület az ókor végén a Római birodalom része lett. Egyedülálló épületek maradtak meg e
területen ebből az időszakból: az amfiteátrum (Póla/Pula) a nagyon kevés, aránylag ép közé tartozik; Diocletianus
császár öregkorára palotát építtetett Splitben,
amelynek számos eleme ma is megmaradt.
A Római birodalom bukása után a tengerparti városok
Bizánc részei lettek. A területet (főleg a hegyvidéket) a 7. században horvátok
szállták meg, államot is alapítottak. A 10. századtól a Száva völgyétől északra
a terület a magyaroké. A kis horvát állam hamarosan a környező két nagyhatalom
közötti vetélkedésben olvadt fel. A 11. században a partvidéket (Isztriát és
Dalmáciát) a Velencei Köztársaság
örökölte meg a Bizánci birodalomtól, a főként szárazföldi rész (Horvát- és
Szlavónország) uralkodói a magyar
királyok voltak 1089-től (Horvátország Magyarország társországa volt évszázadokon
át, egészen 1918-ig). A partvidéki városok többnyire Velence részeként
fejlődtek, de néha a magyar királyoknak is behódoltak, vagy függetlenségüket
próbálták fenntartani (Raguza). A meglátogatott városok közül Trogir, Split, Raguza/Dubrovnik, Korčula
(Marco Polo szülőhelye) őrizte meg leginkább e középkori hangulatot (romanika,
gótika, reneszánsz: templomok, várfalak, paloták). Klissza vára, Trogir és Split is Árpád-kori magyar emlékeket őriz
(IV. Béla az ország e sarkába menekült a tatárjáráskor, lányai itt vannak
eltemetve).
A 16. századtól a Török birodalom készteti hátrálásra a
Magyar Királyságot és Velencét is; a mohácsi csata után a Habsburgok szerzik meg a megmaradt magyar területeket, majd a 17.
században a törökök visszaverése révén növelik jelentősen birtokukat e
területen is (az általunk végigjárt terület minden pontja hosszabb-rövidebb
ideig volt osztrák uralom alatt – a leghosszabban Szlovénia, legkevésbé Bosznia).
A 19. században a Kvarner-öbölben Abbázia/Opatija
fürdőhelye, Fiume/Rijeka kikötője
lendül fel (különösen az 1867-es kiegyezés után, Fiume ez időben Magyarország
része lett). Az I. világháború végén az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlik, a
magyar Horvátország és az osztrák Dalmácia is Jugoszlávia része lesz (kivéve
Isztria, amelyet az olaszok kapnak meg, csak a második világháború után lesz
Jugoszláviáé). Az ország 1991-ben háborúval vívja ki függetlenségét, bizonyos
területei csak pár évvel később szabadultak meg a megszállástól.
Az ország nagy többsége római katolikus horvát,
kisebbségei közül a szerbeket érdemes megemlíteni (szlavóniai magyarok nagyon
kevesen maradtak, az isztriai és dalmáciai olaszok szintén elköltöztek).
Bosznia-Hercegovina
Rendkívül rövid tengerparttal rendelkező, hegyvidéki
jellegű ország (Dinári-hegység, karsztterületek).
A területen a 15. század előtt volt független bosnyák
állam is, de többnyire bizánci, magyar, vagy velencei befolyás alatt állott. A
15. században a Török birodalom
hódítja meg, és uralma alatt tartja egészen 1878-ig. Ez az időszak jelentős
változást hoz: ebből az időszakból maradt meg a kőhíd Mosztárban, vagy számos mecset (Mosztár, Szarajevó). A lakosság jelentős része muzulmán hitre tér, ekkor
alakul ki a rendkívül vegyes etnikai, vallási szerkezet. 1878-ban a Monarchia
foglalja el, a feszültségek itt robbantják ki az I. világháborút is (az osztrák
trónörökös meggyilkolása Szarajevóban). Az I. világháborút követően Jugoszlávia
része. Függetlenségét az 1992–1995 közötti hosszú és véres háborúval szerzi
meg.
Az ország lakosságának mintegy fele muzulmán bosnyák,
egyharmada ortodox szerb, egyötöde katolikus horvát.
Délvidék / Vajdaság
(Szerbia)
A Kárpát-medence déli, síkvidéki része a környék legjobb
mezőgazdasági területe.
A honfoglalástól (896) a mohácsi vészig (1526) a Magyar királyság déli része (megnevezése
Délvidék). Ezután közel két évszázadon át a Török birodalom része, ez alatt
korábbi (főként magyar) lakossága jelentősen lecsökken. A gazdaságilag értékes,
de etnikailag szinte üres területre a Habsburg birodalom különféle népeket
telepít a 18. században, így alakult ki a terület rendkívül vegyes etnikai,
vallási szerkezete (amely mára homogenizálódott, a korábbi német lakosság már
elköltözött, etnikai arányok eltolódtak). Az Osztrák–Magyar Monarchiában
virágzó Szabadka (akárcsak a
szomszédos Szeged) meghatározó épületei a szecesszió jegyében épültek. Az I.
világháború után Jugoszláviához csatolják, ma Szerbia része, ez a Vajdaság
autonóm tartomány.
Ma a lakosság kétharmada ortodox szerb, egyötöde magyar,
de találunk itt még horvátokat vagy románokat is.
|
Spanyolország-Marokkó (77)
MAROKKÓ ÉS
SPANYOLORSZÁG TEREPGYAKORLAT
2008. szeptember 9–25.
Az utóbbi években több külföldi
terepgyakorlat lehetőségét kínáltuk diákjainknak. Ebben az évben merész
vállalkozás valósult meg: csapatunk eljutott Európa legdélibb csücskébe és a Szahara szélébe. A sikeres út Bartos-Elekes
Zsombor kollégánk munkáját dícséri, ő viszont Nemerkényi Zsombor (A Földgömb)
budapesti kollégát hívta segítségül. A két Zsombor emlékezetes utat hozott
össze, melyre diákjaink sokáig fognak emlékezni. A továbbiakban a kolozsvári
Zsombor szövegének és a budapesti Zsombor képeinek segítségével kísérelünk meg
betekintést nyújtani ebbe a felejthetetlen élménybe.
Spanyolországból elsősorban Andalúziában időztünk többet, de
betekintést nyertünk Új-Kasztíliába, Katalóniába, Valenciába és az afrikai, a
spanyol fennhatóság alá tartozó Ceutába is. Míg Spanyolország látnivalóiból
válogatnunk kellett, addig Marokkó legfontosabb látnivalóit szinte mind
érintettük, északi egykori spanyol, mediterrán területektől, az Atlanti-óceén
partján, a középső fennsíkon és az Atlasz-hegységen át leutazunk egészen délig,
a Szaharáig.
Utunk
keretező, első és utolsó állomása: Valencia és Katalónia mediterrán
partvidéke volt. Az ország európai „kapuja”; katalán és valenciai nyelvű
lakosság; gazdaságilag az ország legfejlettebb területei; Barcelona és Valencia
a második és harmadik legnagyobb város Spanyolországban. Történelmük során – a
Földközi-tengeri fekvésük és a rövid mór uralom következtében – Európa
törzsterületével voltak kulturális és gazdasági kapcsolatban. Az európai
művészettörténeti korszakok teljes vertikuma megfigyelhető a városokban: Barcelona
gótikus negyedétől, Antonio Gaudí szecessziós épületein (La Sagrada Familia,
Güell-park stb.) túl a Picasso-múzeumig és a valenciai kortárs építészetig (A
művészetek és a tudományok városnegyede).
Új-Kasztília az ország közepén fekszik, a kopár, kontinentális
éghajlatú Mezeta délebbi medencéje.
Itt
található Toledo, amely a római időktől kezdve középkorig központi
szerepet töltött be: római időben Toletum, majd a vizigótok fővárosa; később a
mórok ellen harcoló, keresztény Spanyolország fővárosa. Középkori városképe
szinte érintetlen: zegzugos szűk utcák, római–mór városfalak, gótikus prímási
katedrális, értékes zsinagógák, és a folytonosság jelképei: a vizigót templomból
mecset lett, majd katolikus templom. El Greco városa.
Különös
fekvésű városa e régiónak Cuenca, szakadék feletti felfüggesztett
középkori házaival.
Új-Kasztília
része La Mancha, Don Quijote hazája: lovagvár és szélmalmok (Consuegra).
Andalúzia az ország turisztikailag legfontosabb tájegysége.
Mediterrán tengerpartja Európa télen és nyáron is legmelegebb, legnaposabb
területe, növényzete és állatvilága már Észak-Afrikát idézi, de hegyvidéke
teszi igazán változatossá.
Ezen
a területen volt a leghosszabb a mór uralom, amelynek a központjai is itt
voltak: Córdoba, Sevilla és Granada „aranyháromszöge”
világhíres látnivalókat tartalmaz. Katolikus katedrálissá átalakított mecsetek,
minaretek: Mezquita (Córdoba), Giralda (Sevilla); arab paloták, várkastélyok:
Alcázar (Sevilla), Alhambra (Granada); mór városszerkezet hófehér épületek,
belső udvarokkal (patió). Itt található továbbá a hihetetlen fekvésű, mély
szakadék két oldalán fekvő Ronda, a legelső spanyol bikaviadal-arénával.
Az
Atlanti-óceán partján, a Costa del Luzon van a csatájáról híres Trafalgari-fok,
Európa legdélebbi pontja a Tarifa- (Marokkói-) fok, illetve Európa legnagyobb
homokdűnés vízpartja, a Punta Paloma.
Észak-Marokkó: Míg Andalúziára az mondható, hogy számos
vonásában afrikai jellegű, addig Marokkó északi része természetesen érvényesül
az andalúz jelleg. Mediterrán tengerpartok, a csapadékos, tehát erdős
Rif-hegység arab városaikban spanyol hatások is érvényesülnek. Spanyol-Marokkó
volt itt a századfordulón még, a közvetítő nyelv a spanyol (is).
Tétouanban (spanyol átírásban Tetuan) találkoztunk először
egyértelműen a marokkói városszerkezettel: a várfallal körülvett óvárosban
(Medina) találhatóak a régi mecsetek zömök minareteikkel, a bazárok (a szukok),
szűk utcákkal, királyi palotával, egykori zsidónegyeddel (Mellah),
Korán-iskolák (medresz). A falon kívül található az újváros, ami itt spanyol
(délebbre francia) építkezés: sugárutak, körterek. A Tétouan melletti
tengerparti fürdőhelyek közül Martilt látogattuk meg.
A
hegyvidéki, berber alapítású Chefchaouen (spanyol átírásban Xaeun)
halványkék házai, festői lépcsős utcái, kaszbája, karavánszerája fontos
látványosság.
Közép-Marokkó: a Marokkói-Mezetán fekvő kopár növényzetű vidéken
volt hosszú ideig Marokkó központja, itt található az első főváros Fès, vagy a római kori központ
romjai: Volubilis.
Fès a koraközépkorban többször volt
fővárosa az Európába is átnyúló birodalomnak: egyházi egyeteme az európaiaknál
is korábbi alapítású (bizonyos értelmezések szerint a világ első egyeteme).
Mekka és Medina után az iszlám harmadik legfontosabb vallási központja, 1912-ig
tiltott város, csak muzulmánok léphettek be területére. A Medina középkori
hangulata érintetlen: Marrakech mellett Marokkó legfontosabb épített látnivalója.
A labirintusszerű sikátorok a mór építészetművészet gyönyörű medreszeit, (Bou
Inania), hatalmas mecseteket (Karaouyine-mecset), kutakat és nemzetközi hírű
bőrcserzőműhelyeket rejtenek.
Volubilis római romváros: római kori
bazilika, diadalív, mozaikpadlós lakóház, fürdő maradt meg. Ifrane télisport-központ a
Középső-Atlaszban, a hegységben cédruserdőkkel.
A hűvösebb éghajlatú, Atlanti-óceán partján fekvő Rabat többször volt főváros, ma is az.
Rövid megállónk alatt a régi fővárosságára emlékeztető Hassan-tornyot néztük
meg, és a mai fővárosságát jelző V. Mohammed mauzóleumot.
Dél-Marokkó: ugyan Marrakech még a Magas-Atlasztól északra helyezkedik el a
Marokkói-mezetán, de datolyapálmás oázis volta, vörös agyagból épült berber
kereskedőváros központja miatt már Dél-Marokkóhoz sorolható. Marokkó
legfontosabb épített látnivalója. Az óváros szélén található a Jemaa el Fna tér
esténként kígyóbűvölőktől hastáncosokig mindenféle mutatványosokkal megtelik, a
Medina szukja az arab világ egyik legnagyobb bazárja. A Koutoubia-mecset
építtetője azonos a rabati Hassan-toronyéval, és a sevillai Giraldával, az
egyikből romok maradtak, a másikból katolikus templom lett, csak a marrakechi
maradt eredeti formájában. Többször volt főváros: gazdagon díszített paloták,
dinasztiák sírjai, kertek idézik az egykori pompát.
Az év nagy részében havas Magas-Atlaszt 2260 méter magas hágón metsszük, itt és ettől délre
már a természeti látványosságoké a főszerep. A Tizi-n-Tichka hágón már
féldrágaköveket és fosszíliákat vásárolhattunk; ettől délre hirtelen vált a
táj, ez már a Szahara előtere. A nagyobb rész hammada (kősivatag), látványos kanyonokkal
(Todra-szurdok, Ziz-kanyon); kisebb része erg (homoksivatag), pl. Merzouga dűnéi (Erg Chebbi). Pálmafás oázisok, esetenként édesvízű forrásokkal (pl.
Meski kék forrása). A települések kicsik, az – esetenként
filmforgatások helyszínéül is használt – berber agyagerődök a fő látnivalók
(Kaszbák útja, Ouarzazate, Ait-Benhaddou), az újabb városokat
francia idegenlégiós katonai támaszpontként alapították (pl. Erfoud).
|
Istenszéke, 2007 október 13 (16)
A szépnek ígérkező idő késztetett arra, hogy megszervezzük első "terepgyakorlatunkat". Kissé meglepődtünk, hogy a több százas létszámú diákseregből elég nehezen jött össze a busznyi ember, de végül ráfizetés nélkül sikerül. A képek mellé egy elsőéves turista "gólya" írt beszámolót, a terepi útmutató itt érhető el.
2007 október 13- án reggel fél hét után, pár földrajzos diákkal és tanárral,
elindult a busz Kolozsvárról, a hepe-hupás Mezőségen keresztül a Kelemen
havasok felé.
Az első megálló Örményes
volt, ahol egy kulönlegesen szép földcsúszamlás nyomait tekinthettük meg. A
meredeken szétszakadt agyagfalak közt megbúvó kis tavacska, őszi öregedő
nádasával a mezőség időtlenségét idézte. Hideg Északi szél fújt, ezért siettünk
vissza a buszba. Pár órás út után megérkeztünk a Kelemen havasok lábához.
A hegyi gyaloglásban páran
lemaradtunk, de nem is bántuk, a csendben jobban lehetett hallani az erdő
suttogását. Annyira elterelte a figyelmem az ősz szépsége, hogy szinte nem is
vettem észre, hogy megyünk, kapaszkodunk; nem figyeltem arra, hogy az eddigi
kirándulásaimhoz hasonlóan fáradtnak kellene lennem, mert lekötötték a
figyelmem a szépséges, színes falevelek, amelyek igazi szőnyeget alkottak és
gyönyörűen pompáztak körülöttünk.
Az Istenszékén, ami 1381 m tengerszint feletti
magasságban fekszik, csodálatos kép tárul elé. Köröskörül gyönyörű, az ősztől
színes hegyek, amelyek időnként feltárulkoznak a felszakadozó ködben. És
igazából mindazt, amit ott lehet látni, érezni, nem lehet szavakba foglalni, a
fényképek is csak egy nagyon keveset adnak vissza belőle.
Talán egyik legszebb és leggyönyörűbb érzés igazán érezni azt a csodát,
amit úgy nevezünk, hogy Természet. És, ha valaki ezt a csodát átérzi, mindent
elfelejt, ami nem jó. Csak annyit érez, hogy szabad és végtelenül boldog.
Útban lefelé az Istenszékétől
ugyancsak különleges meglepetéseket tartogatott az őszi táj, felszakadoztak a
felhők is és kisütött a nap.
Így csendesen ballagva
hoztuk le mindannyian magunkban a Kelemen havasok szépségét.
Márkos
Ágnes, Turizmus I év
|
I. éves terepgyakorlat - 2007 május (39)
|
I éves terepgyakorlat, 2006 május (27)
Az első éves földrajz és
turisztika szakos hallgatók tavaszi terepgyakorlatára 2006 május 19-24 között
került sor. Erről számol be Groos Boróka földrajz szakos hallgató.
Az évfolyam első kirándulásán
Erdély földrajzilag és turisztikailag jelentős tájait, városait látogattuk meg.
Ez a terepgyakorlat jó alkalom volt, hogy jobban megismerjük egymást.
Kolozsvárról indultunk és hat nap
múlva ide tértünk vissza.
Első állomásunk a tordai sóbánya
volt, ahol tanáraink kipróbálták milyen is ennyi diákkal útnak indulni,
figyelni, hogy minden rendben legyen, senkit ne hagyjunk el.
A következő állomás
Marosvásárhelyen volt, ahol többek között ellátogattunk a Teleki-tékába. A nap
legizgalmasabb pontja a Sólyom-szikla megmászása volt, ami után mindenki alig
várta, hogy megérkezzünk gyergyói szálláshelyünkre. Rövid pihenés után másnap a
Kis-Cohárd megmászása következett. A csúcsról gyönyörű kilátás nyílt a
Gyilkos-tóra és a Kárpátokra.
Harmadik nap székelyudvarhelyi
szállásunkról Farkaslaka fele indultunk tovább. Szovátán megtudtuk, hogy miért
is jó a Medve-tóban fürdeni, és megnéztük a sóvidékre jellemző só-karr okat.
Mielőtt megérkeztünk volna Segesvárra Balavásár környékén megnéztünk egy kisebb
hidrológiai állomást.
Negyedik nap vízaknai
éjszakázásunk után kis sétát tettünk a településen, majd útnak indultunk
Szebenbe, Erdély talán legszebb szász múltú településébe. Itt megtudtuk, hogy
az elsőévesek mind őszinték, mivel a város egyik nevezetessége, a Hazugok-hídja
nem szakadt be alattunk. Következő állomásunk a Vörös árok volt, ahol a
vízerózió által a mikro-konglomerátumon kialakult érdekes formák mindenkit
lenyűgöztek.
Ötödik nap Vajdahunyad
nevezetességeit csodáltuk meg, vagyis a várat és az ipartelepet. Ezután Déva
várát is bevettük, egyesek ösvényen, mások felvonóval, de mindenki feljutott.
Este a nap fáradalmait a feredőgyógyi medencében pihentük ki.
Utolsó nap indulás előtt
megnéztük a római kori fürdő maradványait. Utána meg sem álltunk
Gyulafehérvárig. Miután megnéztük a székesegyházat elindultunk, hogy
meghódítsuk az Erdélyi-szigethegység vadregényes tájait. Mielőtt belegázoltunk
volna a helyenként combig érő jéghideg vízbe ebédeltünk a patak partján.
Mindenki nem vállalkozott erre a kis “túrára”, ezért a Remetei-szorosban
készült csoportkép elég hiányos, a hazaérkezéskor készülttel ellentétben.
|
Szlovák-Lengyel terepgyakorlat, 2006 július (36)
A nyári terepgyakorlat 2006 július elején zajlott le több mint 130 diák
részvételével. Tanulságos volt…Az élményekről Dálnoki Gabriella II. éves turisztika szakos hallgató
számol be.
Szlovák- Lengyel terepgyakorlat
A tavaszi terepgyakorlat után eljött a várva várt Szlovák-Lengyel terepgyakorlat ideje, mely
élményekben és látványokban nagyon gazdag volt.
Az első nap alig indultunk el, több órás utazás után már is Kassán találtuk
magunkat, többek között áthaladtunk Szilágysomlyón, Debrecenen, valamint Miskolcon.
Kassán megtekintettük a Szent Erzsébet dóm ot, mely a gótika virágzása idején épült. A dóm
kriptájában találhatók II. Rákóczi Ferenc és társainak maradványai, amelyeket
1906-ban hoztak át Törökországból. Majd tovább haladva Eperjesre érkeztünk, ahol
a reneszánsz stílusban épült Rákóczy-házat, valamint a késő gótikus Szent
Miklós-székesegyházat néztük meg, majd egy kis mászás után megcsodálhattuk a
szepesi várból való kilátást.
Harmadik nap Auschwitzben és Birkenau ban jártunk, ahol ki-ki ledöbbenten
ült vissza az autóbuszba a pár órás séta után a koncentrációs tábor területén,
de mire a Wieliczkai sóbányához értünk már többnyire mindenki jobban érezte
magát.
Negyedik nap élményekben nagyon gazdag volt: Zakopaneból felvonóval mentünk
a Kasprovy Vrch-i meteo állomáshoz, majd több órás túrát ejtettünk a Tátrában, ahol
meredekebbnél meredek ebb sziklákon másztunk, csúszdáztunk a havon, jégeső is
esett és mindezek ellenére egy páran még elmentek a Morskie
Oko – tengerszemhez is.
Ötödik nap Krakkóban városlátogatásra indultunk, mindazok akik nem a
kirakatokat bámulták megnézhették a várat, a székesegyházat, a posztócsarnokot,
a Jagello egyetem et. Este a nagy csapatunk a Foci Világbajnokság döntő mérkőzését
nézte, ahol mindenki szurkolt valamelyik csapatnak.
Hatodik nap egy kis túra után az erdőben a tarpataki vízesésekhez értünk,
majd onnan ki-ki rollerral (és sérülésekkel) vagy siklóval tért vissza Ótátrafüredre.
Hetedik nap Besztercebányán, Esztergomon jártunk, ahol megcsodáltuk a
klasszicista stílusban épült bazilikát, valamint a Főszékesegyházi kincstár
ötvös- és textilgyűjteményét, majd tovább haladva a visegrádi várat.
Napnyugtára már Veszprémben voltunk, és mivel ez volt az utolsó éjszaka a
csapat nagy része kihasználta a város adta lehetőségeket, az Utcazene
fesztivált és bulizott.
Az utolsó nap megnéztük a tihanyi Apátságot, komppal átmentünk Siófokra,
ahol az obszervatóriumban jártunk, majd Kecskeméten megejtettük a várva várt
strand olást és utána hazafele tartottunk.
|
Bedellő-Szolcsva 2006 november (33)
2006 november 25-én került sor az első olyan kirándulsára amellyel a turista szakos diákjaink összegyűjtik a terepgyakorlatnak megfelelő pontszámot. Arra kérünk, hogy a résztvevők közül valaki legtöbb egy oldalban készítsen a túráról egy beszámolót amit a képek mellé helyezhetünk. Beküldési határidő december 1, a honlap címére. Amíg meglesz ez a szöveg, mellékeljük az egyik résztvevő által a sötét buszban átadott nagyon találó gondolatokat: "Vannak vizek, amelyek mészkőhegyekbe vágják medrüket: búvópatakként el-eltűnnek benne, majd messzi távol nagy folyókét bukkannak elő újra. Ha a dolgok eredetét keressük, úgy járunk, mint ezekkel a folyókkal: lépdelünk fölfelé a meder mentén, s azt hisszük, ott a forrása, ahol a víz a hegy mélyéből előtör... Holott a forrás sokkal, de sokkal távolabb van." (Lucian Blaga)
A kiránduláson kiosztott ismertető anyag letölthető itt.
A résztvevők közül Demeter Dorka, I. éves turista hallgató küldte be a túrabeszámolót amely a továbbiakban olvasható.
Az első éves „turisták” közül ötvenen 2006. november 25-e reggelére
batyut készítettünk és elindultunk első kirándulásunkra karszt-vidéket látni a
Torockói hegységbe. A Magyar Színház előtt gyülekeztünk, aztán másfél órás út
után elértünk az Aranyos völgyében elhelyezkedő Alsószolcsvára. Óriási köd
volt, de a tanárok megnyugtattak, hogy ez jó jel és igazuk lett. Egy kiadós
mászás után kijutottunk a ködből és csodaszép panoráma tárul elénk: szemben
velünk az Öreghavas már deresedő teteje, alattunk ködtenger és néhol egy-egy
dombtető-sziget. Miután mindenki kiélte fotózási szenvedélyeit, tovább
indultunk a Bedellői-cseppkőbarlanghoz. Egy szoros nyíláson másztunk be a
barlangba. Láttunk cseppköveket, denevért és igazi vak-sötétséget.
A barlangot elhagyva egy platón haladtunk tovább. Több dolinát láttunk és
egy uvalát is (vonalasan meghosszabbodott, dolinák összekapcsolódásából
kialakuló karsztos felszínforma). Már delelt a Nap, így mi is letelepedtünk
ebédelni a La Rogoaze
tisztáson. A batyuból sok finomság került elő, friss forrásvízet ittunk és még
szalonnát meg kolbászt is sütöttünk.
Amikor mindenki kipihente magát és feltöltődött a látvánnyal, elindultunk
a Vinatara-víznyelő felé. Az úton régi hegyi házakat láttunk, ahol valószínűleg
juhászok laktak nyáron. Midenik ilyen házacska külön kis csoda volt. A nyelő
előtt még volt egy nagyobb pihenőnk, mivel a csoport egy része hátrébb maradt,
de nem bántuk, mert hihetetlenül jó érzés volt november 25-én rövid ujjúban
ülni a földön és melegedni a verőfényes napsütésben. Aztán elértünk a nyelőhöz.
Hihetetlen látvány tárult elénk: egy patak 20-30 méter magasból zuhant alá a
mészkő szikláról és a mélyben eltűnt a karsztrendszerben. Miután kigyönyörködtük
magunkat, tovább indultunk, hogy megnézzük azt a helyet, ahol a patak újra
előbújik. Itt már ereszkedtünk, s közben élveztük a friss avar hangját lépteink
alatt. Néhányan bele is ültünk és úgy dobáltuk magasra a leveleket.
Leérkezve megtaláltuk a barlang nyílását, ahol a patak újra előbújik.
Döbbenetes volt az órisái barlangnyílás, ahonnan frissen szaladt ki a patak.
Aztán lassan búcsút vettünk a szép tájtól, s már sötétségben értünk
vissza az autóbuszhoz. Mindenki fáradt volt már, de tele voltunk élménnyel és nagyon
boldogok voltunk. Nem csak a látvány, hanem az egymásra találás öröme is
feltöltött.
Köszönjük Pál Zolinak, Piroskának és Imecs tanár úrnak a vezetést! Felejthetlen
élményben volt részünk...
Dorka
|
|
|
