A térképtár története

A kolozsvári egyetemet 1872-ben alapították. Rá két évre, 1874-ben alakult az Egyetemes és Összehasonlító Földrajzi Tanszék, amely a budapesti után a második földrajzi tanszék volt az országban. Bár Brassai Sámuel is pályázott a tanszékvezetői állásra, professzornak Terner Adolfot jelölték ki. Terner harminc éven át volt a tanszék vezetője, 1904-ben ment nyugdíjba. Fodor Ferenc földrajztörténeti munkájában kritikával illeti Ternert: „semmit sem alkotott 30 évi professzorsága alatt, úgyhogy ez az időszak teljesen elveszett a magyar földrajztudományra nézve a második földrajzi tanszékünkön”. Terner csak 1895-ben szervezte meg a földrajzi intézetet, három szobában, de „mindössze néhány könyvet és lexikont” szerzett be (Fodor 2006: 772–773). Cholnoky, Terner utódjaként, elődjét szintén hasonló módon jellemezte: „De nemcsak a tanítás színvonala, hanem az úgynevezett Földrajzi Intézet is siralmas állapotban volt. (…) A tanári szobában volt két igen csinos, keményfa, üveges könyvszekrény (…) A szekrények ugyanis üresek voltak, csak temérdek ónkupak volt összedobálva az egyikben (…) A szertárban is voltak szép szekrények, teljesen üresen. (…) Olyan érintetlen, olyan vadonatúj volt a harminc éves térképgyűjtemény, hogy kétségtelenül látható volt, sohasem használták!” (Géczi 1998: 255).

Cholnoky Jenő (1870–1950) harmincnégy éves volt, amikor 1905. február 15-én kinevezték tanszékvezetőnek Kolozsvárra a Ferenc József Tudományegyetemre (Lásd 1. kép: Cholnoky irodája ). Fodor Ferenc szerint „a kolozsvári egyetem lett ezután a magyar tudományos földrajz központja” (Fodor 2006: 527–535). Cholnoky kiépítette az intézet felszerelését, mintegy tízezer kötetes szakkönyvtárat hozott létre, számos nemzetközi folyóiratot rendelt meg, jelentős mennyiségű atlaszt és térképet gyűjtött össze. Cholnoky utazásai során számos fényképet készített, az intézet fényképtárának jelentős része ebből állt össze. Sajnos nem maradt hátra nyilvántartás a gyűjteményről.

Cholnoky 1919 decemberében menekült el Kolozsvárról Budapestre. A fénykép- és térképtár sorsáról ezután még kevesebb információnk van. A fénykép- és a térképtár feltehetőleg kb. az ezerkilencszázötvenes évekig félig-meddig ismert lehetett, ezt bizonyítja a számos leltári pecsét bizonyos térképeken. A pecsétek egy részén a két világháború közötti Ferdinánd Egyetem Földrajzi Intézete, más részükön a Bolyai Tudományegyetem neve jelenik meg. A megtalált térképek kis része 1920 utáni, tehát a térképtár kicsit még bővült is az első évtizedekben. Jelentősebb bővítése a második világháború alatt történhetett, Prinz Gyula 1940–1944 közötti kolozsvári munkássága alatt: ő hozhatta az új topográfiai térképeket, továbbá pár saját kéziratát, illetve pár olyan térképet, amelyen korábbi munkahelyének (a pécsi egyetemnek) a pecsétje található. A pecsétek hiányából és az idősebb kollégák emlékeinek hiánya alapján arra következtethetünk, hogy a Babeş és a Bolyai egyetemek 1959-es egyesítésekor, vagy közvetlen utána a térképtár már nem volt ismert (Lásd 2. kép: a Bolyai egyetem kétnyelvű pecsétje).

2001 tavaszán a Földrajz Kar egy második emeleti raktárhelyiségének (60-as terem) kiürítése során került ismét napvilágra a kb. félévszázada eltűnt gyűjtemény, amelyről tudomásunk sem volt, hogy még létezik.

2003–2004 között a Sapientia Kutatási Programok segítségével Imecs Zoltán és munkatársai több mint ötezer tételből álló fényképtárat katalogizálták. Az eredményekről a következő helyeken számoltak be: Imecs (2004), www.cholnoky.ro (a Hagyaték címszó alatt).

A térképtár feldolgozása 2001 és 2006 között lassan haladt. Az első években Jancsik Péter hallgatók segítségével a térképtárból bizonyos topográfiai térképeket elkülönített, rendszerezett, mintegy 900 tételt. E topográfiai térképek közül mintegy 60 tételt mi már nem találtunk meg (egy kis részükről tudjuk, hogy kölcsönzések következtében kerültek lábra, más részük azonosítási problémák miatti félreértések következtében is hiányozhat adatbázisunkból). A mintegy 100 atlaszról szintén készítettek leltárt, ez atlaszok közül mintegy 10 szintén már nincs meg. Ez utóbbiak eltűnésért felelőst nehéz lenne keresni, hiszen az atlaszok továbbra is a raktárhelyiségben maradtak. Ezekben az években a térképtár legnagyobb része (mintegy 5000 tétel) feldolgozatlanul mappákban maradt, ezekbe először Hegedűs Ábel nézett bele, és készített róluk áttekintő jellegű feljegyzéseket.

A térképtár tételes logikai feldolgozását és fizikai elrendezését Bartos-Elekes Zsombor, Groos Boróka, Lázár István és Veres József 2006–2008 között végezte el.

Munkánk kezdetén a feldolgozandó térképek egy bő köbméternyi, teljesen kezelhetetlen papírkupacot alkottak. Legnagyobb részük egymásra helyezett nagy mappákban, vagy dobozokban helyezkedett el. Ahhoz, hogy egy alsóbb mappát használjunk, az összes felette lévőt félre kellett rakni. A mappák tartalmilag teljesen rendszertelenek voltak: ugyanazon térkép szelvényeit, vagy akár szakadt darabjait sokszor több mappában találtuk meg; ugyanazon mappa a legkülönfélébb térképeket tartalmazta. A nehéz hozzáférés mellett a használhatatlanság másik oka az volt, hogy fogalmunk sem volt, hogy milyen térképek hevernek a dobozokban. (Lásd 3. és 4. kép: a térképek és atlaszok a rendezés előtt).

A mappákból kibontva a mintegy öt-hatezer térképet egyenként leltárba vettük: leolvastuk a térkép jellemzőit (szerző, cím, kiadás éve, helye, a térkép méretaránya, műfaja, ábrázolt terület stb.). Miután elkészült a teljes anyagról a digitális táblázat, fogalmi csoportokra bontottuk a térképeket, és egyenként átcsoportosítottuk őket, így jelenleg a térképek logikai csoportokban helyezkednek el, fiókokra, új mappákra bontva. Tehát ma már a digitális leltár segítségével bármely térkép bármely jellemzője alapján könnyen előkereshető; a megfelelő fiókból, mappából elővehető, a hasonló korú, hasonló területet ábrázoló, hasonló műfajú térképek szintén mellette helyezkednek el.

Az eredeti raktárhelyiségben és az épület egyéb helyein ideiglenesen tárolt térképek és fényképek ma már mind egy tetőtéri szobácskában vannak, erre a célra készített bútorok fiókjaiban, polcain. (Lásd 5. és 6. kép: A térképtár ma).