|
A
térképtár jelentősége
A Cholnoky Térképtárat összehasonlíthatjuk Románia
legnagyobb bukaresti térképtáraival, vagy az Erdélyt legrészletesebben bemutató
budapesti és bécsi térképtárakkal, vagy más erdélyi gyűjteményekkel.
Románia legnagyobb térképtára a
Román Akadémia bukaresti gyűjteménye, ez mintegy huszonegyezer térképet tartalmaz,
a XVI. század végétől főleg a XX. század közepéig. A térképtár csak rendszerezett
katalóguscédulákkal rendelkezik, digitális katalógusuk nincs. A térképtár
elsősorban a két volt román fejedelemség területéről tartalmaz térképeket
(topográfiai térképeket, birtokvázlatokat, egyéb térképeket, atlaszokat),
Erdélyt kevésbé részletesen tartalmazza. Összehasonlítva a két gyűjteményt, a
Cholnoky előnyére mondható a digitális feldolgozáson túl a jelentős számú,
többnyire Erdélyt ábrázoló, osztrák katonai térkép, mely a legteljesebb gyűjtemény
az országban, melyekből az akadémiai térképtár csak nagyon keveset tartalmaz.
A Cholnoky Térképtár az akadémiai
után a második legnagyobb gyűjtemény az országban, a Nemzeti Könyvtár bukaresti
térképtára már kevesebb térképet tartalmaz, mint a Cholnoky (csak mintegy
négyezer egységet). A nemzeti könyvtár térképtárának a feldolgozása is alacsony
fokú, csak egy olyan analóg katalógus áll a rendelkezésükre, amelybe a térképek
leltári számuk (!) szerint lettek valaha felsorolva, tehát ez semmilyen, szerző
vagy téma, vagy időpont szerinti keresést, böngészést nem támogat.
Erdélyről legnagyobb mennyiségben
régi általános és tematikus térképeket a budapesti Országos Széchényi
Könyvtárban találunk, amely összesen kétszázezer egységet tartalmaz (ezek egy
része a honlapjukon is elérhető), és a leggazdagabb ilyen jellegű
Erdély-gyűjteményt. Az osztrák topográfiai felmérésekből készült térképek két legnagyobb
gyűjteménye a bécsi Hadtörténeti Levéltár (Kriegsarchiv) és a budapesti
Hadtörténeti Múzeum Térképtára, mindkettő nagyjából négyszázezer tételt tartalmaz.
A felsorolt bécsi, budapesti térképtárak természetesen jól használható
szakkatalógusokkal rendelkeznek.
A fenti gazdag gyűjteményekhez
képest a Cholnoky Térképtár jelentősége: a helyzete. Kolozsváron lettek
elérhetőek olyan térképek, amelyekért eddig Budapestre kellett utaznia az
érdeklődőnek. Továbbá nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy a
gyűjteményünk tartalmaz pár olyan térképet is, amelyet a budapestiek nem
tartalmaznak: pl. az I. világháború előtti, Erdélyt ábrázoló román kiadású
topográfiai térképeket a szakirodalom még nem ismertetett sehol, ezek a
térképek a budapesti, bécsi kutatók számára eddig csak nehezen (pontosabban
egyáltalán nem) voltak hozzáférhetőek Bukarestben.
Az erdélyi gyűjtemények közül a
marosvásárhelyi Teleki Tékát és a gyulafehérvári Batthyaneumot, továbbá az
egyetemi térképtárakat lehet megemlíteni, azonban ezek vagy korábbi, vagy
későbbi térképeket tartalmaznak, mint a Cholnoky.
A legrégebbi térképeket
tartalmazó nyílt erdélyi térképgyűjtemény a marosvásárhelyi Teleki Téka
gyűjteménye, amely főleg XVI.–XVIII. századi atlaszokat, térképeket tartalmaz,
melyek főleg „önmagukért” értékesek: nem olyan pontosak, részletesek, hogy azt
ma általában alkalmazott kutatásra, korabeli viszonyok elemzésére lehessen
használni. A Batthyaneum szintén régi térképeket tartalmaz, a gyűjtemény
feldolgozása értesüléseink szerint kezdetleges fázisban van. Megyei múzeumok,
levéltárak tartalmaznak még régebbi térképeket, ezek kisebb gyűjtemények.
Az egyetemi (pl. kolozsvári)
könyvtárak térképgyűjteményei csak mai, XX. és XXI. századi térképeket
tartalmaznak. Régi térképeket nem.
A Cholnoky Térképtár feldolgozása
révén tehát űrt pótol: a pár XVII. és XVIII. századi, de főleg XIX. századi és
a XX. század első feléből származó térképek már elég pontosak és részletesek
ahhoz, hogy bármilyen földrajzi, történelmi, helynévtani kutatás alapjai
lehessenek.
Tehát a térképeink nagy részét
eddig vagy Budapesten, vagy esetleg Bukarestben lehetett elérni, ma ezt a
kutatók Kolozsváron is megtalálják. Nagyon fontosnak tartjuk azokat a
térképeket, amelyekről úgy tudjuk, hogy nyilvánosan máshol nem elérhetőek.
Fontos térképünk Magyar László utazó, felfedező 1858-as keltezésű egyedi,
kéziratos térképe, amely a magyar vonatkozású Dél-Afrika-kutatásokkal
foglalkozó kutatók körében szenzációnak tűnik. Lassan egy évszázada, hogy nem
lehetett tudni, hogy létezik-e egyáltalán ez a kézirat, és most előkerült a
feldolgozásunk során.
|